Frontpage - Topicalities arrow Painting of the Jaszsag

Painting of the Jaszsag
Aba-Novák Vilmos Print Facebook share
There are no translations available

 (Budapest, 1894. március 15. - Budapest, 1941. szeptember 29.)

Festő, grafikus. 1912-14-ig a Képzőművészeti Főiskolán grafikát tanult Olgyai Viktornál. 1913 nyarán a Szolnoki Mjűvésztelepen dolgozott Fényes Adolf mellett. Az első világháború után egy évig a műegyetem rajzi tanszékén tanársegédként működött. 1921 és 1923 nyarán Nagybányán dolgozott. Korai aktos kompozíciói Szőnyi korai képeit követik.
1928-30-ig a Római Magyar Akadémia ösztöndíjas tagja volt, ott áttért a temperafestészetre, melyet a virtuozitásig fejlesztett. 1933-ban Chiovini Ferenccel együtt a jászszentandrási római katolikus templom freskóit festette, mely körül szenvedélyes vita alakult ki. 1934-ben részt vett a római magyar egyházművészeti kiállításon. 1936-ban a szegedi Hősök kapuja, 1938-ban a székesfehérvári Szent István mauzóleum (1945 után mindkettőt lemeszelték) és a budapesti városmajori templom freskóit festette. 1939-től a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Az expresszionizmus és az olasz novecento formanyelvét magába olvasztó, harsány színezésű, plakátszerű piktúrájának kedvelt témája volt a vásár, a cirkusz világa, legfőbb ereje a monumentális ihletésű komponálás. Festészetének talán legvonzóbb értéke a rendkívüli dinamikájú, erőteljes ábrázolókészség. Freskófestőként a hivatalos állami és egyházi megbízások legnépszerűbb végrehajtója. Késői temperafestményei  virtuóz technikával és tarka színekkel idézik az alföldi népéletet, jellemző szándékuk néha a karikatúra határait súrolja. Kiváló, mozgalmas rézkarcait főképp korai korszakában készítette.

A múzeum kapcsolódó kiadványai:
A jászsági képzőművészek arcképcsarnoka
A jászszentandrási templom freskói

 
b.[ethlenfalvi] Simon Ferenc Print Facebook share
There are no translations available

B. Simon Ferenc(Jászberény, 1906. május – Miskolc, 1955. november)

Erdélyi származású festő. A gimnázium befejezése után több alkalommal is részt vett a Szolnoki és a Kecskeméti Művésztelepen. 1928-1933-ig folytatott tanulmányokat a Képzőművészeti Főiskolán Csók István, Kandó László és Lyka Károly növendékeként. Rendszeresen közölte munkáit az Ugar című folyóirat.
1944-ben megszökött a hadifogságból, 1945 májusáig Ausztriában élt. Pásztó, Szarvas, Budapest, Emőd után Sályba költözött, ahol egy évig rajztanárként dolgozott. 1952-1955-ig rajztanárként működött Mezőkövesden.
Tagja volt a Jászberényi Nyolcak csoportjának, akikkel rendszeresen kiállított, és 1941-től a Magyar Képzőművészek Országos Szövetségének.
 
Laszlo Benke Print Facebook share

 (Jaszbereny, 6th June, 1903. - Jaszbereny, 28th September, 1983.)

Lived and worked as a painter at the area of the Jaszsag until his death. He also worked around the country of Eger as a painter and restorer in over 60 churches. His most significant works were the Roman Catholic Church of Tiszaors, the Szentkuti Church in Jaszbereny and the Roman Catholic Church of Torokszentmiklos.

 
Chiovini Ferenc Print Facebook share
There are no translations available

 (Besenyszög, 1899. november 16. - Szolnok, 1981. december 9.)

Olasz származású festő. Művészcsaládból származott, Szolnokon érettségizett. 1917 májusában az olasz frontra került. 1924-ben szerzett diplomát a MKF-n. Öt éven keresztül a római Accademia delle Belle Arte-n tanult, rajzatnulmányokat végzett Firenzében is. Mesterei: Balló Ede, Rudnay Gyula, Vágó Pál, Ferrazzi. 1926-tól tagja volt a Szolnoki Művésztelepnek. 1935-36-ban ösztöndíjas volt Rómában, 1938-ban a Szent István jubileumi kiállításon miniszteri elismerésben részesült. 1947-49-ig Szolnok megye építésügyi igazgatójaként a művésztelep helyreállításán dolgozott. Festészete az Alföldhöz kapcsolódik. Bravúros rajztudással, sajátos szerkesztőkészséggel, a plein air hagyományos módszereinek felhasználásával, a megfigyelés és látomás váltakozásával az "ősi Alföld monumentalitását" festette. Temperafestményeit realizmus, bravúros rajztudás, mély, tüzes, élénk színek, erős színellentétek, fokozatos oldottság, egyre expresszívebbé váló kifejezésmód jellemzik. Főként az alföldi ember élete érdekelte: munka, utazás, lakodalmak, vásárok, ünnepek, valamint a ménesek, gulyák, vörös naplementék, országutak, lovaskompozíciók, szolnoki részletek. Aba-Novák Vilmossal együtt készítette a jászszentandrási templom freskóit.

A múzeum kapcsolódó kiadványai:
A jászsági képzőművészek arcképcsarnoka
A jászszentandrási templom freskói

 
Arpad Gecse Print Facebook share
 (Alattyan, 1900. - Alattyan, 1999.)
Painter, sculptor. He attended the Grammar School of Jaszbereny, then he went on to study at the Collage of Fine Arts with Ede Ballo and Gyula Rudnay. From 1923. he spent the summer at the Colony of Artists of Jaszapati where his teachers were Istvan Bosznay and Pal Vago. He made his picture entitled "The Invasion of the Tatar" at the colony. He received the first prize for it.
After graduation, he did a field trip to Vienna and Italy where he worked at the Accademia delle Belle Artin for a year. He became member of the Colony of Artists of Szolnok in 1927 where he worked with Adolf Fenyes and Istvan Zador .
He first showed his artworks at the Christmas exhibition in Jaszbereny in 1927. He painted altar pictures for the Szentkut Church in Jaszbereny and made a Madonna statue for the Alattyan Church. In 1938, he restored two side altars in the main church of Jaszbereny. He held a one-man exhibition in Szolnok in 1943 and was the Liberation memorial he did unveiled in 1954.
He regularly showed his works at the National Salon and the Arts Hall. He was member of the Association of Independent Artists. He attended the literary evenings of the Ugar Periodical several times. He gave his picture entitled 'Pirats of the Tisza' to the Catholic Young Men's Association in Jaszbereny in 1940. He painted portraits, landscapes and icons. He loved the people of the Jaszsag as his topic.
He received the Star Badge of the Hungarian Republic in 1990 and the 'For the Jaszsag Prize' in 1997. His compositions are shown in the National Gallery, the Damjanich Janos Museum of Szolnok, the Jasz Museum of Jaszbereny, the Hamza Collection and Jasz Gallery.
 
gy.[ulavesi] Riba János Print Facebook share
There are no translations available

Gy. Riba János(Gyulaves, Horvátország, 1905. – Jászberény, 1973. október 27.)

Festő. 1926-ban Budapesten asztalosmesternél vállalt munkát, aki felfigyelt jó rajzkészségére és összeismertette egy műkereskedővel, aki reprodukciók készítésével bízta meg. A Képzőművészeti Főiskola vendéghallgatójaként látogatta a Főiskola műtermét (Epreskert), majd más szabadiskolákba járt, pl.: Padolini magániskolájába. Rendszeresen beküldte képeit kiállításokra, tárlatokra. Elsőként 1932-ben a Nemzeti Szalon állította ki Cigányasszony című képét, ettől kezdve rendszeresen szerepelt is a kiállításokon. 1933-tól tagja a Képzőművészeti Társulatnak, 1951-től a Szolnok Megyei Képzőművészeti Munkacsoportnak. 1937-ben telepedett le Jászberényben. 1939-44 között számtalan hazai és külföldi elismerést kapott. Az ’50-es évek elején munkát vállalt az Eötvös Loránd Geofizikai Intézetnél, így eljutott a Felvidékre. Itt készültek a borsodi tájat, a Hernád- és Sajóparti fürdőzőket, szerencsi dombokat ábrázoló képei. 1953-54-ben kapta első templomfestési megbízását Fájiban, melyet több is követett. 1964-től tagja a Magyar Népköztársaság Képzőművészeti Alapjának, 1968-tól az átszervezett Művészeti Alapnak. Művészetére a naturalizmus jellemző. Tájképfestészetén a természet iránti vonzódás látható, kedvelt témái: a jászsági táj, a Zagyva-part, erdőrészletek. Zsánerképein a jászsági ember életének eseményeit, munkáját örökítette meg, figuráit a tájban elhelyezve: kubikusok, hídépítők, halászok, piaci árusok, szüretelők, aratók, korcsolyázó, szánkózó gyerekek. Portréfestészetére is a biztos ecsetkezelés, magas technikai tudás a jellemző.
 
<< Start < Prev 1 2 3 Next > End >>

Results 1 - 6 of 17