Kezdõlap - Aktualitások arrow A múzeum története

A Hamza Gyûjtemény és Jász Galéria története Nyomtats Facebook share
Az 1995. július 15-én megnyílt közérdekû muzeális intézmény abból a képzõmûvészeti adományból és dokumentum-gyûjteménybõl szervezõdött, amelyet Hamza D. Ákos és felesége, Hamza Lehel Mária, Lehel Ferenc Csontváry-kutató leánya 1987-ben Jászberénynek ajándékozott. Mindkettõjük életmûve Magyarországtól távol,  Párizsban, Olaszországban és São Paulóban teljesedett ki. 36 évi brazíliai tartózkodás után a házaspár 1989-ben tért vissza hazájába.
A hagyaték elõbb a Jász Múzeumba került, majd Hamza D. Ákos kifejezett kérésére 1991 decemberében a Gyöngyösi út 7. szám alatti lakóházba, ahol a polihisztor haláláig lakott.

A múzeum mûködtetéséhez kezdetben az a magánalapítvány (Hamza Múzeum Alapítvány) biztosított szerény anyagi hátteret, amelyet Hamza Lehel Mária, a mûvész felesége hozott létre. A magánalapítvány több mint öt évig mûködtette az intézményt, amelynek kuratóriumi tagjait szintén az alapító választotta ki.
A magánvagyon azonban – jelentõsebb folyamatos támogatás híján – egyre apadt, és hovatovább a múzeum jövõje is veszélybe került. Jászberény önkormányzata ekkor fontos döntést hozott: 2000-ben létrehozta a Hamza Múzeum és Jász Galéria Közalapítványt. A múzeum megnyitását megelõzõen B. Jánosi Gyöngyi népmûvelõt bízták meg az intézmény vezetésével, aki 2008-ig, nyugdíjba vonulásáig látta el az igazgatói teendõket, majd Góg Zoltánt, az intézmény akkori rendezvényszervezõjét kérték fel a vezetõ beosztás betöltésére. 2013 óta az intézmény három munkatárssal mûködik: 1 fõ mûvészettörténész-muzeológus, 1 fõ könyvtáros-programszervezõ - a múzeum jelenlegi megbízott igazgatója, 1 fõ takarító, teremõr.
Az évek során a kuratórium összetétele is változott. 2011 óta az elnöki tisztséget H. Bathó Edit, a Jász Múzeum igazgatója tölti be, alelnök Szikra István vállalkozó lett, tagjai pedig Dobos László közgazdász, Horváth László történész, a Damjanich János Múzeum igazgatója és Máté György szobrászmûvész.

A múzeum 2002-ben kapott mûködési engedélyt a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától. Az engedélynek megfelelõen a múzeum gyûjtõterülete a Jászság 18 települése, alaptevékenysége a rábízott gyûjtemény õrzése, nyilvántartása, lehetõség szerinti gyarapítása, feldolgozása, bemutatása. A gyûjtõterületnek megfelelõen alaptevékenységéhez tartozik a Jászság képzõmûvészi értékeinek kutatása, valamint a kutatások eredményének publikálása.

A múzeum képzõmûvészeti kollekciójának - az egyedülálló Hamza- és Lehel-hagyaték mellett - mára fontos részét képezi a jászsági kötõdésû mûvészek munkáit magában foglaló gyûjteményegység, melyben elsõsorban a 20. századi alkotók közül Benke László, Gy. Riba János, Vuics István, Makay József, Gecse Árpád, Sáros András és mások mûvei találhatók. Ki kell emelni Litkei József, az Iparmûvészeti Fõiskola korábbi tanszékvezetõjének 22 mûbõl álló kollekcióját, valamint Lehel Mária, Thorma János és Rudnay Gyula néhány alkotását. A kortárs gyûjteményegység legkiemelkedõbb darabjait Palkó Tibor festõmûvész mûvei jelentik.

A Hamza Múzeum támogatói és a Képzõmûvészet-barát Klub tagjai 2004-ben létrehozták a Jászsági Képzõmûvészet-barátok Egyesületét. Az Egyesület a civil szervezetek jogaival és lehetõségeivel élve támogatja a Hamza Múzeum célkitûzéseit, mindemellett önzetlenül segítette a fiatal képzõmûvészekbõl álló Hamza Studio nevû alkotócsoport megalakulását.

Sajnos a múzeum épülete alkalmatlan nagyobb rendezvények lebonyolítására, de remény van arra, hogy az önkormányzat támogatásával a közeljövõben egy, a mostaninál nagyobb és korszerûbb ingatlanba költözzön.