A Hamza Studio katalógusa Facebook share

Előszó 

„Szeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak…”
/Ady/

Tíz évvel ezelőtt néhány tanulmányait folytató, illetve művészeti szakon végzett fiatal úgy döntött, a pályára lépve sem engedik el egymás kezét; s a közös műhelymunka, kiállítások, az egymásra figyelés gyümölcsöző reményében létrehozták a Hamza Studiot. Jászberény, s a nemzetközi hírű filmrendező-festő-író Hamza D. Ákos adományából szervezett múzeum adott otthont, biztosított hátteret számukra, s ma is ez az a fészek, ahová közös dolgaikra mindig visszatérnek.
A hol több, hol kevesebb résztvevővel, esetenként meghívott vendéggel bővülő erős kis mag minden tagja melenget valamennyit abból az isteni szikrából, amely a művészet sajátja. Alkotásra esküdtek és társultak. Műfajilag és stilárisan is más más irányban mozdulnak, a teremtés képességének adományáról azonban nem mondanak le. Egy adott téma köré szervezett kiállításuk számos kitűnő ötletről, humorról, kivitelezési megoldásról tanúskodik – mégsem vesznek el sem a technikai mechanizmusok, sem az önmagáért való játékok útvesztőiben. Holott az általuk is használt digitális eszközök, a szinte beavatkozás nélkül adaptálható programok, művészetnek titulált „blődlik” varázsa a náluk sokkal rafináltabbakat is hálójába ejti.
A művészet gyakorlata számukra az önismeret, az önmagára találás, s az önkifejezés kísérleteinek folyamata. Nyitottak minden pozitív benyomásra; vonalakra, színekre, hangokra, zenére, mozgásra, a szavak erejére. Munkáik bizonyítják, hogy felfogják és átlényegítik azokat. Saját lényükre-testükre szabják és továbbadják. Egymásnak, nekünk. Közös megnyilvánulásaik ezért teljesebbek is, mint az egy műfaji keretek közé szorított programok. S minthogy tematikusak, a résztvevők egyéni alkotói nyelvezetén keresztül érzékelhetjük mi is a fény, a tánc, a ritmikus próza szépségét.
A tehetséges fiatalok sokirányú műfaji és stiláris tevékenységében tükröződik az egyetemes kortárs művészet sokszínű trendje. De a tehetség szólásjogával sohasem visszaélve, mindig a közlés és a minőség igényével. Szándékukat valamikori tanáraik, művészetük által elfogadott mestereik vigyázzák. S ki-ki azt a szikrát, amely nemcsak adatott, de kötelez is. Az emberlét számára nélkülözhetetlen művészet nevében.

Egri Mária
művészettörténész