Aba-Novák Vilmos Facebook share

 (Budapest, 1894. március 15. - Budapest, 1941. szeptember 29.)

Festő, grafikus. 1912-14-ig a Képzőművészeti Főiskolán grafikát tanult Olgyai Viktornál. 1913 nyarán a Szolnoki Mjűvésztelepen dolgozott Fényes Adolf mellett. Az első világháború után egy évig a műegyetem rajzi tanszékén tanársegédként működött. 1921 és 1923 nyarán Nagybányán dolgozott. Korai aktos kompozíciói Szőnyi korai képeit követik.
1928-30-ig a Római Magyar Akadémia ösztöndíjas tagja volt, ott áttért a temperafestészetre, melyet a virtuozitásig fejlesztett. 1933-ban Chiovini Ferenccel együtt a jászszentandrási római katolikus templom freskóit festette, mely körül szenvedélyes vita alakult ki. 1934-ben részt vett a római magyar egyházművészeti kiállításon. 1936-ban a szegedi Hősök kapuja, 1938-ban a székesfehérvári Szent István mauzóleum (1945 után mindkettőt lemeszelték) és a budapesti városmajori templom freskóit festette. 1939-től a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Az expresszionizmus és az olasz novecento formanyelvét magába olvasztó, harsány színezésű, plakátszerű piktúrájának kedvelt témája volt a vásár, a cirkusz világa, legfőbb ereje a monumentális ihletésű komponálás. Festészetének talán legvonzóbb értéke a rendkívüli dinamikájú, erőteljes ábrázolókészség. Freskófestőként a hivatalos állami és egyházi megbízások legnépszerűbb végrehajtója. Késői temperafestményei  virtuóz technikával és tarka színekkel idézik az alföldi népéletet, jellemző szándékuk néha a karikatúra határait súrolja. Kiváló, mozgalmas rézkarcait főképp korai korszakában készítette.

A múzeum kapcsolódó kiadványai:
A jászsági képzőművészek arcképcsarnoka
A jászszentandrási templom freskói