Olgyay Ferenc(Jászberény, 1872. augusztus 22. – Budapest, 1939. február 17.)

Festőművész. Budapesten és Münchenben tanult, majd Szolnokon telepedett le, s az ottani művésztelep egyik alapító tagja lett. Ott festette reális látású, széles előadású alföldi tájképeit is. 1893-95 között részt vett a Feszty-körkép megalkotásában. 1905-ben elnyerte az állami nagy aranyérmet. 1905-ben a Nemzeti Szalonban, 1909-ben pedig a Könyves Kálmán Szalonban volt kollektív kiállítása. Korai képei a természet elmélyedt tanulmányozására vallanak. Számos tájképe a francia impresszionisták hatását mutatja. 1907-ben részt vett a MIÉNK megalakításában. 1911-ben Iványi Grünwald Béla hívására Kecskemétre ment, ahol a festés mellett a művésztelep nyári tanfolyamain korrigált. 1914-ben hagyta el a telepet. 1919-ben Sárváron festőiskolát szervezett a képzőművészet iránt érdeklődők részére, majd 1920-ban Budapestre költözött. Több alkotását a Magyar Nemzeti Galéria őrzi.
A múzeum kapcsolódó kiadványa:
A jászsági képzőművészek arcképcsarnoka

Litkei József(Jászberény, 1924. március 14. – Budapest, 1988. január 24.)

Festő, grafikus. Cseh Miklóssal és Nagy Lászlóval együtt 1947-ben megalapította a Dési Huber István Népi Kollégiumot. A MKF-n 1951-ben végzett Bernáth Aurél, Bencze László és Poór Bertalan növendékeként. 1951-1984-ig, nyugdíjba vonulásáig az Iparművészeti Főiskola alakrajz tanára volt, A tanítással egyidejűleg elmélyülten foglalkoztatták szakmai témák, technikai problémák: nagyméretû akvarellek, gobelinek, üvegablak, mozaik és bõr kompozíciók. Az FKMS által 1958-ban kiírt ex libris pályázaton indulva újszerű technikai megoldásaival vonta magára a figyelmet, és I. díjat nyert. Sokirányú érdeklődésénél fogva festményeinek, grafikáinak tárgya táj- és munkaábrázolás, csendélet, valamint portré. A látványból kiinduló képei realista igénnyel és konstruktív szerkesztettséggel készültek. Szitanyomataira a szín, forma és folthatások harmonikus egysége a jellemző. Az Iparművészeti Vállalat 1970-ben megrendezett kiállításán domborított bőrdobozával nyert díjat. A Budavári Palotában 1972-ben rendezett Centenáriumi ajándéktárgyak kiállításon bőrdomborítású faliképével az I. díjat érdemelte ki. Állandóan szerepelt a nagy Nemzeti Kiállításon, és az Egri Akvarell Biennálékon, ahol több ízben I. díjat nyert. Jászberénybe nem tért vissza.
A múzeum kapcsolódó kiadványa:
A jászsági képzőművészek arcképcsarnoka
Litkei József (1924-1988)

Makay József(Jászberény, 1919. augusztus 10. – Jászberény, 1979. november 8.)

Festőművész. Rajztanára, Rácz Kálmán korán felfigyelt tehetségére, és segítette. Makay – Rudnay jászberényi látogatásai alkalmával – gyakran bemutatta munkáit a mesternek, aki biztatására 1937-ben beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára. Mestere Rudnay volt. Szülővárosában rendezte első önálló kiállítását 1947-ben, s csatlakozott a már létrejött művészcsoporthoz, kiállításaikon részt vett. Tagja volt a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának és a Magyar Képzőművészeti Szövetségnek. Impresszionista indíttatású festészetét az élet szinte minden jelensége inspirálta: a táj, az ember, a paraszti életforma, az ünnepnapok, a hétköznapi élet pillanatai, állatok, növények. Foglalkozott történelmi témák feldolgozásával is, különösen figyelemreméltóak figurális kompozíciói és érzelmi töltésű tájképei. Összetéveszthetetlenül egyéni műveit biztos rajztudás, merész színhasználat és ecsetkezelés jellemzi.
A múzeum kapcsolódó kiadványai:
A jászsági képzőművészek arcképcsarnoka
Makay József élete és festészete

(Budapest, 1889. március 5. – Peveragno, Olaszország, 1972. november 11.)

Festő. Lehel Ferenc festő és művészeti író felesége, Hamza Lehel Mária divattervező, újságíró édesanyja. 1906-1914 között a Nagybányai Szabadiskola többször visszatérő növendéke, Párizsban is tanult. 1939 után külföldön, főként Olaszországban élt. Csendéleteket, tájképeket, aktokat festett olajjal és pasztellal. Művei kezdetben a nagybányai neósok stiláris vonásaival mutatnak rokonságot, később a ’20-as évek közepétől a formák körvonalainak és fényjárta foltjainak egymáshoz viszonyított elmozdításával dekoratív, franciás könnyedségű képeket készített. Posztimpresszionista, sok pasztellt festett. Vendégként részt vett a Nyolcak kiállításain, szerepelt a Művészház valamennyi kiállításán és többször az Ernst Múzeumban is.

A múzeum kapcsolódó kiadványa:
A jászsági képzőművészek arcképcsarnoka