Kezdõlap - Aktualitások arrow Jászsági festészet

Jászsági festészet
Aba-Novák Vilmos Nyomtats Facebook share

 (Budapest, 1894. március 15. - Budapest, 1941. szeptember 29.)

Festõ, grafikus. 1912-14-ig a Képzõmûvészeti Fõiskolán grafikát tanult Olgyai Viktornál. 1913 nyarán a Szolnoki Mjûvésztelepen dolgozott Fényes Adolf mellett. Az elsõ világháború után egy évig a mûegyetem rajzi tanszékén tanársegédként mûködött. 1921 és 1923 nyarán Nagybányán dolgozott. Korai aktos kompozíciói Szõnyi korai képeit követik.
1928-30-ig a Római Magyar Akadémia ösztöndíjas tagja volt, ott áttért a temperafestészetre, melyet a virtuozitásig fejlesztett. 1933-ban Chiovini Ferenccel együtt a jászszentandrási római katolikus templom freskóit festette, mely körül szenvedélyes vita alakult ki. 1934-ben részt vett a római magyar egyházmûvészeti kiállításon. 1936-ban a szegedi Hõsök kapuja, 1938-ban a székesfehérvári Szent István mauzóleum (1945 után mindkettõt lemeszelték) és a budapesti városmajori templom freskóit festette. 1939-tõl a Képzõmûvészeti Fõiskola tanára volt. Az expresszionizmus és az olasz novecento formanyelvét magába olvasztó, harsány színezésû, plakátszerû piktúrájának kedvelt témája volt a vásár, a cirkusz világa, legfõbb ereje a monumentális ihletésû komponálás. Festészetének talán legvonzóbb értéke a rendkívüli dinamikájú, erõteljes ábrázolókészség. Freskófestõként a hivatalos állami és egyházi megbízások legnépszerûbb végrehajtója. Késõi temperafestményei  virtuóz technikával és tarka színekkel idézik az alföldi népéletet, jellemzõ szándékuk néha a karikatúra határait súrolja. Kiváló, mozgalmas rézkarcait fõképp korai korszakában készítette.

A múzeum kapcsolódó kiadványai:
A jászsági képzõmûvészek arcképcsarnoka
A jászszentandrási templom freskói

 
b.[ethlenfalvi] Simon Ferenc Nyomtats Facebook share
B. Simon Ferenc(Jászberény, 1906. május – Miskolc, 1955. november)

Erdélyi származású festõ. A gimnázium befejezése után több alkalommal is részt vett a Szolnoki és a Kecskeméti Mûvésztelepen. 1928-1933-ig folytatott tanulmányokat a Képzõmûvészeti Fõiskolán Csók István, Kandó László és Lyka Károly növendékeként. Rendszeresen közölte munkáit az Ugar címû folyóirat.
1944-ben megszökött a hadifogságból, 1945 májusáig Ausztriában élt. Pásztó, Szarvas, Budapest, Emõd után Sályba költözött, ahol egy évig rajztanárként dolgozott. 1952-1955-ig rajztanárként mûködött Mezõkövesden.
Tagja volt a Jászberényi Nyolcak csoportjának, akikkel rendszeresen kiállított, és 1941-tõl a Magyar Képzõmûvészek Országos Szövetségének.
 
Benke László Nyomtats Facebook share

Benke László(Jászberény, 1903. június 6. – Jászberény, 1983. szeptember 28.)

Táblakép- és templomfestõ, restaurátor, nagyszülei Németországból költöztek be Magyarországba. Mûvészeti tanulmányait a budapesti Képzõmûvészeti Fõiskolán kezdte, majd 1934-ben az Iparmûvészeti Fõiskola díszítõfestõ szakán végzett, ahol mesterei Sándor Béla, Szentiványi Gyula, Haranghy Jenõ, Udvardy Béla, Stein János voltak. 1933-ban végigjárta Olaszországot, ahol a templomok falfestésének fresco és secco technikáit tanulmányozta. A díszítõfestõ munkái mellett számtalan táblaképet is festett. Tagja volt az 1936-ban megalakult Jászberényi Nyolcak csoportjának. 1952-tõl rendszeresen vett részt a Szolnok megyei téli és nyári tárlatokon. 1944-45-ben a helyi gimnázium rajztanára volt. Tagja volt a Mûvészeti Alapnak, a Képzõ- és Iparmûvészek Szövetsége Közép-Magyarországi Területi Szervezetének. 1977-ben volt elsõ önálló kiállítása. Táblaképein fõleg a Jászság tájait, tanyavilágát jelenítette meg, és kitûnõ portrékat is készített. 1933-ban kapott elsõként templom-restaurálási megbízást (Jászberény, Szentkuti templom), melyet késõbb több is követett (Gyöngyössolymos, 1960). Közel 60 templom számára készített oltárképeket, oldalfalakra és a mennyezetre freskókat, a kiegészítõ falfelületekre különbözõ díszítményeket. Mûködési területe elsõsorban az egri egyházmegye volt, így dolgozott Jász-Nagykun-Szolnok, Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében.

A múzeum kapcsolódó kiadványai:
A jászsági képzõmûvészek arcképcsarnoka
Benke László élete és festészete

 
Chiovini Ferenc Nyomtats Facebook share

 (Besenyszög, 1899. november 16. - Szolnok, 1981. december 9.)

Olasz származású festõ. Mûvészcsaládból származott, Szolnokon érettségizett. 1917 májusában az olasz frontra került. 1924-ben szerzett diplomát a MKF-n. Öt éven keresztül a római Accademia delle Belle Arte-n tanult, rajzatnulmányokat végzett Firenzében is. Mesterei: Balló Ede, Rudnay Gyula, Vágó Pál, Ferrazzi. 1926-tól tagja volt a Szolnoki Mûvésztelepnek. 1935-36-ban ösztöndíjas volt Rómában, 1938-ban a Szent István jubileumi kiállításon miniszteri elismerésben részesült. 1947-49-ig Szolnok megye építésügyi igazgatójaként a mûvésztelep helyreállításán dolgozott. Festészete az Alföldhöz kapcsolódik. Bravúros rajztudással, sajátos szerkesztõkészséggel, a plein air hagyományos módszereinek felhasználásával, a megfigyelés és látomás váltakozásával az "õsi Alföld monumentalitását" festette. Temperafestményeit realizmus, bravúros rajztudás, mély, tüzes, élénk színek, erõs színellentétek, fokozatos oldottság, egyre expresszívebbé váló kifejezésmód jellemzik. Fõként az alföldi ember élete érdekelte: munka, utazás, lakodalmak, vásárok, ünnepek, valamint a ménesek, gulyák, vörös naplementék, országutak, lovaskompozíciók, szolnoki részletek. Aba-Novák Vilmossal együtt készítette a jászszentandrási templom freskóit.

A múzeum kapcsolódó kiadványai:
A jászsági képzõmûvészek arcképcsarnoka
A jászszentandrási templom freskói

 
Gecse Árpád Nyomtats Facebook share
Gecse Árpád(Alattyán, 1900. – Alattyán, 1999.)

Festõ, szobrász. A jászberényi fõgimnázium növendéke volt, majd a Képzõmûvészeti Fõiskolán Balló Edénél és Rudnay Gyulánál tanult. 1923-tól a nyarakat a Jászapátin töltötte, ahol Bosznay István és Vágó Pál tanítványa volt.
A fõiskola elvégzése után tanulmányutat tett Bécsbe, majd Olaszországban egy évig az Accademia delle Belle Artin dolgozott. 1927-tõl a Szolnoki Mûvésztelep tagja volt, ahol Fényes Adolffal és Zádor Istvánnal dolgozott együtt.
1927 óta kiállító mûvész, rendszeresen jelentkezett karácsonyi kiállítással Jászberényben. Oltárképeket festett a jászberényi Szentkúti templomnak, és Madonna szobrot készített az alattyáni templom részére. 1938-ban a jászberényi fõtemplom két mellékoltárát restaurálta. 1943-ban gyûjteményes kiállítása volt Szolnokon, s ugyanott 1954-ben leplezték le Felszabadulási emlékmûvét.
Rendszeresen kiállított a Nemzeti Szalon és a Mûcsarnok tárlatain. Tagja volt a Független Mûvészek Társaságának. Többször részt vett az Ugar jászsági folyóirat irodalmi estjein. Tiszai kalózok címû képét a Jászberényi Katolikus Legényegyletnek ajándékozta 1940-ben. Portrékat, tájképeket, szentképeket festett. 1990-ben megkapta a Magyar Köztársaság Csillagrendje kitüntetést, 1997-ben a Jászságért díjat.
 
gy.[ulavesi] Riba János Nyomtats Facebook share
Gy. Riba János(Gyulaves, Horvátország, 1905. – Jászberény, 1973. október 27.)

Festõ. 1926-ban Budapesten asztalosmesternél vállalt munkát, aki felfigyelt jó rajzkészségére és összeismertette egy mûkereskedõvel, aki reprodukciók készítésével bízta meg. A Képzõmûvészeti Fõiskola vendéghallgatójaként látogatta a Fõiskola mûtermét (Epreskert), majd más szabadiskolákba járt, pl.: Padolini magániskolájába. Rendszeresen beküldte képeit kiállításokra, tárlatokra. Elsõként 1932-ben a Nemzeti Szalon állította ki Cigányasszony címû képét, ettõl kezdve rendszeresen szerepelt is a kiállításokon. 1933-tól tagja a Képzõmûvészeti Társulatnak, 1951-tõl a Szolnok Megyei Képzõmûvészeti Munkacsoportnak. 1937-ben telepedett le Jászberényben. 1939-44 között számtalan hazai és külföldi elismerést kapott. Az ’50-es évek elején munkát vállalt az Eötvös Loránd Geofizikai Intézetnél, így eljutott a Felvidékre. Itt készültek a borsodi tájat, a Hernád- és Sajóparti fürdõzõket, szerencsi dombokat ábrázoló képei. 1953-54-ben kapta elsõ templomfestési megbízását Fájiban, melyet több is követett. 1964-tõl tagja a Magyar Népköztársaság Képzõmûvészeti Alapjának, 1968-tól az átszervezett Mûvészeti Alapnak. Mûvészetére a naturalizmus jellemzõ. Tájképfestészetén a természet iránti vonzódás látható, kedvelt témái: a jászsági táj, a Zagyva-part, erdõrészletek. Zsánerképein a jászsági ember életének eseményeit, munkáját örökítette meg, figuráit a tájban elhelyezve: kubikusok, hídépítõk, halászok, piaci árusok, szüretelõk, aratók, korcsolyázó, szánkózó gyerekek. Portréfestészetére is a biztos ecsetkezelés, magas technikai tudás a jellemzõ.
 
<< Els < Elz 1 2 3 Kvetkez > Utols >>

Eredmnyek 1 - 6 / 17