Kezdõlap - Aktualitások arrow Archívum arrow ÉLETKOROK - Válogatás Vuics István mûvészeti hagyatékából

ÉLETKOROK - Válogatás Vuics István mûvészeti hagyatékából Nyomtats Facebook share

 2012. október 20. - november 15.

Helyszín: egykori Jászkürt Fogadó (Jászberény, Déryné u. 6.)
 
A kiállítást a Magyar Festészet Napja és Vuics István születésének 100. évfordulója alkalmából nyitjuk meg.

A tárlat naponta 13.00 és 17.30 között látogatható, a belépés díjtalan.
Elõzetes (legalább 1 nappal korábbi) bejelentkezéssel a délelõtti órákban is megtekinthetõ (tel.: 57/503-260).
November 1-én zárva.

Megnyitó: 2012. október 20. (szombat) 10 óra

Köszöntõt mond Leirer József, a Vuics-hagyaték egy részének tulajdonosa, a tárlat fõtámogatója, és Vörös István, Tataháza polgármestere.
A kiállítást a közönség figyelmébe ajánlja: Gurzó K. Enikõ mûvészettörténész, a kiállítás rendezõje.
Közremûködik a Cantate Nobis Énekegyüttes, vezényel Thormanné Husznay Mária.

A megnyitót koszorúzás követi Vuics István Zirzen Janka utcai emléktáblájánál. A mûvészre itt tanítványa és tanártársa, Telek Béla emlékezik.

www.facebook.com/hamzamuzeum

 

Korok és életek. Életkorok

A tehetséget könnyû felismerni, de nehéz megérteni. Nehéz, mert a tehetségnek nem kell a ráerõszakolt összkomfortos társbérlet, a rózsaszín konyha, a sárga hálószoba, a tehetség nem kér a kötelezõ éttermi vacsorákból, kiszáll a buszból, ha kedve támad egyet sétálni, belekóstolni a természet illatforgatagába. És bár tudja, hogy önálló döntései miatt nyûg lesz, teher a konformisták számára, nem fog visszaszállni a légkondicionált utastérbe.

Vuics István nem barátkozott, akivel nem akart. Magányos volt, nem járt társaságba. Ám hogy ez valójában mit jelentett számára, csak sejthetjük. Mert aki magányos, nem biztos, hogy boldogtalan is. A magányos ember nem feltétlenül emberkerülõ, gyûlölködõ, összeférhetetlen. A magányos ember egyszerûen csak más. Persze lehet csalódott is. Csalódott a korban, a cimboráiban, a szomszédban, a kormányban, az értékrendszerben, a pékben, az orvostudományban, a buszsofõrben. Csalódott önmagában.

Aki a folyópartok és napraforgóföldek lakóinak körében érzi teljesnek magát, a termõ, sarjadzó fák alá menekül az utcai pletykák elõl, gonosz ember nem lehet. Egy lehet viszont azok közül, akik szeretetre, õszinteségre, józanul gondolkodó, megértõ társakra vágynak, akik igénylik, hogy emberek lehessenek, maradhassanak. Nekik szolgál útjelzõként a víz lágysága, a fûzfaágak hajlékonysága, a fakopács szorgalma, a kakukk pontossága, a szél meg nem alkuvása, az élet összes rezdülése, jele, lenyomata.

Életkorok címû kiállításunkon azokkal az emberekkel találkozhat a tisztelt publikum, akik hiányoztak Vuics István életébõl. Azokkal, akik nem mertek belépni a félig-meddig nyitva hagyott ajtón, aztán azokkal, akik ugyan benyitottak hozzá, de nem maradtak nála sokáig, és természetesen azokkal is, akik közel álltak hozzá, de akiket elsodort mellõle az élet. Ezt a sokszínû emberkoszorút gyûjtöttük most egybe a megsárgult fotókon, okleveleken, festõvásznakon, hogy legalább így maradjanak együtt a mûvésszel és velünk az örökkévalóságban.

Gurzó K. Enikõ

* * * 

A kiállítás támogatói:

 Leirer József és neje
Szikra István
Görbe Tamás
Telek Béla
B. Jánosi Gyöngyi
Pap István László
Szécsi Zoltánné
Sas István
Farkas Pálné
Jász Múzeum
Vasas Sporthorgász Egyesület
Jász Könyvtár
Jászkerület Nonprofit kft.


 

 
< Elz   Kvetkez >