Budapest, 1894. március 15. - Budapest, 1941. szeptember 29.

Festő, grafikus. 1912-14-ig a Képzőművészeti Főiskolán grafikát tanult Olgyai Viktornál. 1913 nyarán a Szolnoki Művésztelepen dolgozott Fényes Adolf mellett. Az első világháború után egy évig a műegyetem rajzi tanszékén tanársegédként működött. 1921 és 1923 nyarán Nagybányán dolgozott. Korai aktos kompozíciói Szőnyi korai képeit követik.
1928-30-ig a Római Magyar Akadémia ösztöndíjas tagja volt, ott áttért a temperafestészetre, melyet a virtuozitásig fejlesztett. 1933-ban Chiovini Ferenccel együtt a jászszentandrási római katolikus templom freskóit festette, mely körül szenvedélyes vita alakult ki. 1934-ben részt vett a római magyar egyházművészeti kiállításon. 1936-ban a szegedi Hősök kapuja, 1938-ban a székesfehérvári Szent István mauzóleum (1945 után mindkettőt lemeszelték) és a budapesti városmajori templom freskóit festette. 1939-tõl a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Az expresszionizmus és az olasz novecento formanyelvét magába olvasztó, harsány színezésű, plakátszerű piktúrájának kedvelt témája volt a vásár, a cirkusz világa, legfőbb ereje a monumentális ihletésű komponálás. Festészetének talán legvonzóbb értéke a rendkívüli dinamikájú, erőteljes ábrázolókészség. Freskófestőként a hivatalos állami és egyházi megbízások legnépszerűbb végrehajtója. Késői temperafestményei virtuóz technikával és tarka színekkel idézik az alföldi népéletet, jellemző szándékuk néha a karikatúra határait súrolja. Kiváló, mozgalmas rézkarcait főképp korai korszakában készítette.

A múzeum kapcsolódó kiadványai:
A jászsági képzőművészek arcképcsarnoka
A jászszentandrási templom freskói

Lila tányéros csendélet

Jászfényszaru, 1916. - Memphis, Tennessee, USA, 2010.

Édesanyja 4 éves korában, édesapja pedig, aki szabómester volt, 10 éves korában elhunyt, így árvaházba került.
4 éves korától már rajzolt. Művészeti tanulmányait Vácott és Budapesten folytatta ösztöndíjjal és a Budapesti Kereskedelmi Akadémia hallgatója volt.
A II. világháborúban tartalékos tisztként szolgált, a nyugati fronton harcolt, majd 1945-ben Németországban hadifogságba esett, ahol sok portrét festett az amerikai katonákról és tisztekről. A háború után 1951-ben kivándorolt Amerikába. Feleségével, az ötvösművész Jolanda asszonnyal New Orleansban, majd később Tennessee állam fővárosában, Memphisben telepedtek le.
1951 szeptemberében rendezte első önálló kiállítását a memphisi Művészetek Házában. Az elkövetkező 40 év alatt több mint 75 önálló és számtalan csoportos kiállítása volt az USA nagy városaiban: New York, Philadelphia, Chicago, Washington, St. Louis, stb. Művészi tevékenysége mellett létrehozta a Penczner Fine Art Gallery-t Memphisben, s megalapította a Penczner Művészeti Iskolát, melynek igazgatója és tanára is.
Művészetében a tradicionális ábrázolásmód mellett a saját útját járta, új irányzatok, új technikák után kutatott. Szürrealista, idõ-expresszionista (az idő és a világegyetem összefüggéseit feldolgozó munkái), impresszionista alkotásai, híres személyekről festett portréi méltán kaptak és kapnak elismerést az amerikai és európai művészeti életben.
Munkái a világ számos jelentős múzeumában, vállalatoknál, egyetemeken, magángyűjteményekben találhatók. Számos díj és kitüntetés birtokosa. Tagja több művészeti társaságnak, az Amerikai Művészek Ligájának. Nevét megtalálhatjuk a „Ki kicsoda az amerikai művészvilágban” című lexikonban, a Művészetek nemzetközi címtárában is.

Lila tányéros csendélet

Pelsőc, 1878. január 9. – Budapest, 1957. január 4.

Festő, grafikus. 1894-ben a budapesti Iparművészeti Iskolán, 1895-1902 között Hollósy Simonnál tanult Münchenben, közben nyaranta Nagybányán festett. 1902-ben Rómában, 1903-ban Párizsban tanult egy-egy évet. 1910-ig Hódmezővásárhelyen élt, szoros barátságot kötött az ott élő Endre Bélával, Pásztor Jánossal és Tornyai Jánossal. 1922-52 között a MKF tanára volt. 1947-ben Baján Népi Festőakadémiát szervezett. Számos nemzetközi kiállítás kitüntetettje. Festészetének három forrása: a magyar nemzeti romantika, Munkácsy realizmusa és a nagybányai iskola. Hódmezővásárhelyi tartózkodása idején széles horizontú alföldi tájakat festett. Endre Bélával és Tornyai Jánossal egy jellegzetesen alföldi festői stílus kidolgozásán munkálkodtak. Második önálló kiállításán már kiforrott, egyéni stílusával jelentkezett, erőteljesen, kontrasztos kolorittal, a fény-árnyék hatások erős hangsúlyozásával. Az első világháború alatt drámaian realista képsorozatot festett Losoncon a galíciai menekültekről. A '20-as, '30-as években újból előtérbe került a magyar történelmi témavilág Rudnay festészetében. 1919-tõl a Somogy megyi Bábony faluban számos tájképet készített. 1922-tõl foglalkozott rézkarccal, melyek témája többnyire táj vagy történelmi jelenet; számos lapját akvarellel, kézzel kiszínezte. Sok kitűnő, bensőséges, oldottan lírai portrét is festett. 1945 után lényegében korábbi stílusában dolgozott; posztnagybányai realizmusa megfelelt az 1949 utáni elvárásoknak, bár kifejezett szocreál tematikájú képet nem festett. 1947-ben művésztelepet alapított Baján, ahol 1953-ig élt is. Csoportos kiállításon többek között Velencében, Genovában, Milánóban, Rómában, Bécsben, Barcelonában és az USA-ban vett részt. Lányát, Rudnay Rózsát - aki Halasy Miklós jászberényi református lelkész felesége volt - a '30-as, '40-es években gyakran meglátogatta Jászberényben. A fiatal jászberényi festők is felkeresték ezen alkalmakkor és bemutatták műveiket a mesternek. Szakmai véleménye befolyásolta a jászberényi művészeket, biztatására lépett festői pályára Makay József. Több Rudnay-mű található Jászberényben magántulajdonban.

A múzeum kapcsolódó kiadványa:
A jászsági képzőművészek arcképcsarnoka

Lila tányéros csendélet

Kürt, 1912. október 18. – Jászberény, 1983. július 1.

Festő. 1932-tõl a budapesti Iparművészeti Iskolába, majd Szőnyi István szabadiskolájába járt. 1938-ban a MKF-n mesterei Glatz Oszkár és Rudnay Gyula. 1945-68-ig a jászberényi Lehel Vezér Gimnázium rajztanára volt, majd 1976-ig a Jászberényi Tanítóképző Főiskola rajz tanszékének tanszékvezető tanáraként dolgozott. Fiatalkori munkái közül kiemelkedő jelentőségű a Hadifogoly vázlatkönyve. Festői szemléletét az Alföld festészeti hagyományai határozták meg. Egyszerű, nem túl széles színskálát használt, nincs éles különbség akvarell- és olajfestményei között. Utóbbiakon is őrzi az oldott frissességet. 2001-ben a Szent István Egyetem Jászberényi Főiskolai Kar Zirzen Janka Kollégiumában Sáros András Kiállító Termet avattak.

A múzeum kapcsolódó kiadványai:
A jászsági képzőművészek arcképcsarnoka
Sáros András

Lila tányéros csendélet